Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2011. december 20.
X. évfolyam 12. szám.
A Hegy: távolság, ezért szólok innen, -
itt nincs ki becsületnek csendet intsen.
Saját életem halott végét látom, -
Élet-jövőről csupán látomásom.
Jó nincs közel, - de látható, ha Lépték,
mérőszalag tovább futó merészség:
évezredek, századok nem hiába
múltak, akkor sem, ha embernyáj kába
a sok csalástól, össze-vissza hittől,
Érdek-erőszak hozta istenektől,
csőlátástól, mely csak fosztó kezeknek,
s dördülő ágyúk honához vezethet.
Mit tett az ország (világ), - no és mit nem?
Szemünkbe néző Igazság: az Isten,
s nem isten az (kisbetűvel sem írtan!),
kinél bajokra nincs, vagy hamis ír van.
Ma győztes lehet bibliás badarság, -
a Szent Bibliát holnapok bevallják.
Ma, lehet, nincs még ott lemondó szívben:
aljas szolgákat tart csak bűnös isten,
olyat, úgy tesz, hasznáért, mintha hinne, -
vagy ostobát, ki kész lakáj-igenre.
Egy Ninivévé vált világ és ország,
óceán túlról áttáncol bolondság,
pestises erkölcs, tobzódnak a termek,
dúsgazdag bálok szegényre lehelnek…

Költő, ki egykor voltál, gyáván bátor!
Bűzlik a Föld sok néma cinkosától,
s hangosaitól szégyen múltú Rossznak,
s Égig kinyúló lenyúlások lopnak,
úgy, mint valaha. Ó, világörökség,
nagy túlélő: szemforgató ökörség,
zabáló gépek, éhen vesző népek,
szenny, amit tűzvész egy percre eléget,
de újratermik körforgás-hatalmak,
orv-tőrök, és igazak belehalnak!

Költő, tűnődöm: ki az, aki látja,
hogy elégtelen ma „Jónás imája”?!
Ám új, más ima, nincs még földön-égen,
s be sem várhatja bús hegyibeszédem.
Lesz más ima! S a szívig érő tettek
lesznek, s hullása lator isteneknek,
akkor is, ha az Idő hamar álmos,
s visszasiet bódító vánkosához.
Mindegy neki, hogy Jónás, - vagy akárki.
Kihunyt tűznél csendje ekképp szól: - Várni!
E szó azt is jelenti: majd felébred
Csillagistene Szépségpiros Fénynek.
Ő már tudja: a Születés hiába
számít királyok jóindulatára,
s oly pásztorokra, bégetést terelnek,
s ma itt, - holnap ott, útján érdekeknek,
tájon, ahol döglődő áru árvul,
s nyomorult Júdás másikat elárul.

Születés! Csillag! Mikor hozhat enyhet
léted, fényed, - bármiképp is neveznek?
Nem a név fontos. Tartalma, megáldó, -
de csak Jót. Rosszra szigorral parázsló.
Szeretet? Jó, ha csupán jót szeret, de –
ki rosszul szeret: segít bűnösebbre
átfordítani tájakat, világot..

Élet-jövő, légy szép Csillaggal áldott!

(2011)


Lelkes Miklós
Hegyibeszéd
"Vétkesek közt cinkos, aki néma" Babits Mihály

J. N. HUMMEL
Trumpet concerto.
Norvegian Chamber Orchestra.
Tine Thing Helseth, trumpet.
Könyvajánló
l
Tartalom
2.oldal
próza, versek
3.oldal
elfeledettek
4.oldal
klasszikusaink
5.oldal
gondolatok
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára
El a kezekkel!
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Idén már négyszáz, s bizony nem dalolva,
nem lángsírba, de fogvacogva, sírva...

…nem kell szögesdrót,
sem kapura tábla,
hogy a munka a szabadságnak ára.
Elég egy rendelet,
és meglehet,
mire a világ felneszez,
már itt a tél,
s szabaddá tesz
minden hajléktalan szegényt
a fagy, a jég.
Elég!

***
A kukáktól is elzavarják
az éhezőt, hogy rend legyen
a közeledő ünnepen.

Ha a rend őre áll a posztra,
majd tiszta lesz a pesti utca,
de a hóban sok apró lábnyom:
patkányok dőzsölnek kukákon...

***
Aludj, aludj, szép gyermekem.
Valahol csillog még a fény?
Fenyő,  karácsony… "Csendes éj".
Jászlában hal meg a remény.




Kamarás Klára
November végén

(vers a versben)
Diósi Ágnesnek

És kitalálom új, saját kis világom;
gyűlöltem... s nem győzhettem le a véremet:
szíven mart a szégyen. Most hát ki kiáltom!:

Fekete szemem könny, mint sötét hold ragyog
mert cigány vagyok, mert magyar vagyok
mert két kardot hordok és emberléptemet
végzetem vezérli, míg porrá hamvadok.

Bárhol e világon a MÁS: baja tenger;
titkon, fű alatt ősi állatvágyak
sértik méltóságát s döfik villa-szemmel!

Cseppenként szivárog erőm, csak kis álmok
tartanak meg, a pengék húsba vájnak;
hazám idegen, nyesné vézna szárnyam:
szabad akarat s vágy; élni mint sirályok.

Sárközi László
Jajszó
                          Janzer Frigyesnek

Csak büszkeségre van okod:
a kő, a bronz már engedelmes
szolgád, hogy mindent megteremthess,
mit az Isten megálmodott.

A mindenség a műhelyed,
meteorok fenték a vésőd,
akkor se léssz bajban, ha később
csorbító évszak fenyeget.

Árpád vezér, Csokonai,
Széchenyi, Nagy-Balogh, Lukács György
s Dante, aki a poklon áttört -
mind konokságod hirdeti,

mert képtelen vagy tétlenül
bámulni, hogy a trónja-fosztott
észt pénztől ittasult bolondok
kergetik az asztal körül.

A vésőd: fegyver. Ne feledd.
Tehetség, tisztesség a pajzsod.
Csak győzelmet szabad aratnod -
kudarcról már szó sem lehet.
Baranyi Ferenc
CSORBÍTÓ ÉVSZAK FENYEGET
Szikrát fogott az ágy
csütörtök délben
itt a télben,
és lángra lobbant,
mint mikor a háborúban
gyújtóbomba robbant;
és tűz emésztette el
azt a régi-régi házat,
hogy nem maradt nyomán
csak üszök, hamu
és bánatos alázat;

de most a láng
belülről csapott fel,
testem volt a fészek,
belázasodtam; s mint
a részeg tengerészek
dülöngélve, imbolyogva
vízért mentem volna...
de már nem tudtam, hova
vezetnek tétova
lépteim;

visszazuhantam
a lángok közé,
hagytam, hadd emésszen
az a tébolyult lángtenger
végleg és egészen;

ám Tél Vezér zsoldosa,
a jégdárdájú szél
ablakom szárnyát
belökte hirtelen;
így érkezett a tűzhalál
alól felmentés,
váratlan kegyelem;
forró leheletem
jéggé dermedt legott,
és most fagyott
testem felett
halotti dalt játszik
a jégcsapok xilofonja
és egy bús fagott.

Kajuk Gyula
Tüdőgyulladás
Nem tudom melyik pillanatban öregedtem meg. Tegnap reggel még térdig ért a nadrágom, s kint játszottam az istálló mögött a Várady gyerekekkel. Egy szerencsétlen fecske fészket biggyesztett az eresz alá, azt birizgáltuk, és puttyogtattuk a meztelen kismadarakat, mintha azok csak a mi szórakoztatásunkra keltek volna ki a tojásból. Mai napig sajog a helye a fenekemen, már nem a madárnak, hanem a verésnek, amit kaptam érte. Azután jött egy néhány naplemente, egy pár azóta ködbe burkolódott karácsony, néhány kikelet, mintha egymás árnyékát követték volna. Egy reggel borotválkozás közben vettem észre, hogy né, szinte ősz a szakállam! Közelébb nyomtam a fejem a tükörhöz, s hát a fejem búbja meg a tükör farkasszemet néztek egymással. Mert lézengett ugyan még egy néhány fehér árvalányhajféle a fejem tetején, de olyan össze-vissza, hogy sosem találtak volna egymásra a hajkefe segítsége nélkül. Hogy a többi mikor hullott ki, vagy hova, fogalmam sincs.
                                                                         tovább>>>
Gligorics Teru
...tán, mégis ruha teszi az embert?

Fekete ágakra telepszik
a hó - csíkos fegyencruhát
kapnak majd a kopaszra nyírt,
felemelt karu fák.

Ez lesz az erdő. De a réten
ököllé fagy a rög, s az égbe
varjakat hajigál a kínok
s dühök vad feketesége.
Baka István
Jövendölés egy télről

Vagyok hegy, hűs völgyek alján
rohanó patak,
vagyok kő, harmattól könnyező
mohaáradat,
vagyok lanka,  ezer-szín rét, s mert
bűn amit hiszek,
vagyok fenyő, hófödte bérc
fényszikrás íriszed,
vagyok iramló villámfércben
lézerkés foka,
vagyok kifeslett égi kékben
az önzés indoka,
vagyok tüske, bogáncs, elárult
ezredéved,
vagyok hiányod végső dalnoka,
vagyok, ha kéred…
Koosán Ildikó
Enyém e táj
Hull a hó a mosdatlan világra,
a régi rend reményfehérbe vált.
Egy vén kukás hanyatt veti magát,
a kórházban főtt vacsora várja.

Hull a hó, csak hull, hull, hull, semmi más.
Kéményekből páráll némi élet
s hol szeszt okádott a léha részeg
kásás fekély a barna olvadás.

Hull a hó, a város összegörnyed,
mint zárt világ, kering a szürke nép,
hogy rejtegetve tegnapi hevét
gallérjából kémlelje a földet.

Hull a hó, nagy, fakó kincstári pléd
terül fájra, élvre, nyűtt szemfödő.
Nézd! - halottfehérben jár az idő!
Pajtás, félsz? Odatelepszem melléd.

Lehoczki Károly
Fehérben
   (Részlet)

Hideg tél zörget ablakot,
vattába burkolt árnyékvilág.
Álmosan úszik elő a reggel,
szürkéből lassan világosra vált.

Didereg az öreg mozdony is,
majd dühödten vált irányt.
Belezakatol az idegen világba,
átrepíti tegnapján utasát.

Viselkedések nyúlnak el székeken,
a havas táj is csak integet.
Reményből indultam fény felé,
tengermély óceán tolult elém.

Homályból vett erő hiteget,
karjában ringat észérveket,
de minek zötykölődik ridegen,
elhagyott állomásokon át?

A csend szava szólít eléd.
Vetkezd le végleg vétkedet.
Kalamárisom immár vörösre vált,
tapasztalt sebeim gyógyulnak már.
Végh Sándor
Hajnal
Ím harsonaszóval riad a reggel,
- Szűzi, gyönyörű dalia ő,
Harchercege, jő sugárseregekkel,
Hullámkék palástján fény a redő,
Ránknevet tág aranyszemekkel...
Ó, áldott, áldott!
Újnak mutatja a világot.

Jöjj távoli balzsamokkal,
Jöjj, dús, rakott kosarakkal,
Szép hajóid tülkölve öntsék
A szigetek aranygyümölcsét!
Te vagy a gazdag bárkás!
Te vagy az üde kiáltás!
- Itt egy megsarcolt, inséges város,
Minden utcája romos, halálos.

Hős istenkakas, sugártarajas!
Kiáltsd fel szívem sok zegzugos házát,
Verd dobra, mi bennem multas, avas,
Csináljunk egyszer még tabula rasát!
- Mosd ki a hullákat friss tengerárral,
Temessek tegnapot únt kegyelettel,
Tanuljak repdesni növendék-szárnnyal,
Utólszor, egyetlenegyszer!...
Ó, gyermeki reggel! ó isteni reggel!

1913


1948-1995
Kaffka Margit
HIMNUSZ
1880-1918
Ha megérkezem,
nekem nem lesz kulcsom
semmiféle égi ajtóhoz,
hiába áll a díszes bútor,
kabátom vissza, a földre dobom,
mint egy véres talpú fakír,
szállongó angyalkák közt lépkedek,
de borsószemek illata hív,
mert viszem magammal szép kezed,
amivel örökkön-örökké meríted
tányéromba a gőzölgő mennyei levest.

Ódor György
Ebéd
Fetykó Judit
…a nagyjézuska leesett,
…a házban, vagyis a ház legnagyobb helyiségében, ami egyszerre volt konyha, ebédlő, és nappali szoba, meg esténként hálószoba is (a népes család nem fért el a két szobában, az első-házban, vagyis az utcai szobában meg a nagyapa aludt egyedül…), az asztalon állt a nagyméretű petróleumlámpa, az asztal felett meg a házam-ékességének nevezett másik lámpa világított, abban is egy százas jelzésű petrós-lámpa állt… az egész faluban nem volt villany (csak a grófnál, a kastélyban világítottak elektromos árammal), 1929 decemberét mutatta a naptár… Kint friss hó esett, a férfiak el is seperték, hogy az ünnep beköszöntével, meg míg el nem indul az újabb havazás, legyen rendben az udvar. Már túl voltak az állatok etetésén, az esti fejésen, hiszen ünnepkor sem maradhat el, aminek meg kell lennie…
                                                                       tovább>>>
l
Következő oldal>>>
.
Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.
Baráth Judith
festőművész
festőművész
Reviczky Gyula
versek
Andrassew Iván:
Ördögtiszta vidék
Bányai Tamás: Helyzetjelentés
Bárdos László:
Téma és kacskaringók
Bittner János: Születésnapra
Bodó Csiba Gizella:
Levett cipővel…
G. Ferenczy Hanna: Kikötő
Juhász Ferenc:
A mindenség szerelme
Ketykó István:
Fohász álmatlanságkor
Németh Tibor: Peti fiamnak
Péter Erika:
Karácsony nélküled
Pethes Mária: Kokárdaének
Rózsa András: labdavers
Szabó Aida: Fohász
Uhrman Iván: Kitörni kéne
Varga Tibor: Remélem jól vagy

Váci Mihály
versek
Csiba András
Felnőtté válás